mert hiányolom a minőséget.

Megeshet, hogy talán, esetleg árnyék nélkül déltől este hétig a napon feküdni, a vízben lubickolni egy kis minimális, 18 faktoros naptejjel nem olyan zseniális ötlet - bár a zsenik mindig őrültek, szóval maradjunk inkább az okos szónál.

Kedd este barátnőm felvetette, hogy másnap essünk túl a velencei kiruccanásunkon, amit négyen terveztünk beteljesíteni, lehetőleg még júliusban, csak egyikünknek sose volt jó, leszámítva egy napon a héten, ami pont nem volt jó a másiknak. Szóval fogtuk a plédet is relaxáltunk egyet a tűző napon.

Kellemes méretű tömeg tolongott a strandon, a homok kellemesen égette a talpunkat - akárcsak mint a nagy fekete korongok a tűzhelyen - most komolyan, életemben nem kellett használnom még a nevüket, bár életem első égése hozzájuk kapcsolódik. A szél fújta felénk a homokot - még szerencse, hogy legalább az arcunkat volt eszünk védeni az UV sugárzástól, amire pont reggel hívta fel a figyelmet valamelyik rádióadó bemondója.

Dél körül leértünk, akkor még csak ketten voltunk, L. és én, F. csak később csatlakozott, meglepinek hozta a pasiját meg a húgát is - máskor lehetőleg értesítsünk mindenkit a dologról. 

Az egész napunk a napon történt, hol a vízben - ami mellesleg tökéletes hőmérsékletű volt -, hol a szárazföldön történt. Fagyiztunk, a csokismentásat nem ajánljuk senkinek (hacsak nem nagy After8 fanok), az előttünk lévő 10 éves forma gyerek meg keményen betolta azt a négy gombócot.

Cuccunkat ellopni nem lopták el, a vizem estére se forrósodott fel, úgyhogy összességében egy pozitív napot tudhatunk magunk mögött, bár mire hazaértünk már szinte a padlót nyaltuk, úgy kikészültünk, nem mintha túl szorgalmasak lettünk volna. De a lényeg, hogy jól szórakoztunk.

Ui: A kelenföldi vonatjegy árusító automaták szinte biztos, hogy az ördög kreálmányai.

Itthon már hetek óta lyukat fúrnak a hátamba a szüleim, ugyanis nem mutatok túl sok hajlandóságot arra, hogy kitegyem a lábamat a házból és kihasználjam a nyarat. Mondjuk ők csak hétvégén vannak itthon, akkor meg alap, hogy a szombámba bezárkózva várom a hétfőt, hogy újra enyém legyen a terep.

Így történt, hogy megmakacsoltam magamat, és csakazértis szakadó esőben vágtam neki a "kimozdulásnak", hogy na tessék, ezt akartátok, nem? Természetesen vittem magammal esernyőt, meg egyik hű WoW-os barátomat is magammal rángattam, hogy aztán nehogy már egyedül mászkáljak, mert akkor oda az egész lényege. Kedvenc - azaz egyetlen kívülről ismert - helyünkön, a Móriczon kötöttünk ki, és épp a Feneketlen tóról tértünk vissza, mikor felhúzták a gátat és ránkszakadt az ég alja. Barátnőm, T. nincs oda az emberek közelségéért, így velem ellentétben ő totálisan elázott. Persze ennek is én voltam az oka - hisz nem tartottam a feje felé az esernyőt, hanem lenyúltam az egészet magamnak. Aha. Ha egy 5 centivel közelebb jött volna, máris félig megúszta volna az égszakadást. 
Nem volt valami érdekes a délután, ugyanis egyikünk se egy kezdeményező típus és így eléggé vérszegény lett az együtt töltött pár óra, főleg, hogy az agyunk is teljesen máshogy kattog, szóval az egyetértés sem feltétlenül az erősségünk.

Már épp megkezdtem a 20 perces várakozást a buszomra Kelenföldön, mikor felhívott az egyik osztálytársam (vagy netán már ex-osztálytársam?), hogy lenne-e időm elugrani vele az Alleeba ajándékot venni egy polipmániás srácnak, mert kiderült, hogy a buli ahova meginvitálta egy barátnője az a hapek szülinapi összejövetele lesz, csak erről senki sem szólt neki. Persze igent mondtam, mert pörgős egy csaj, tudtam, hogy mellette nem fogok unatkozni, bár hajlamos mentálisan böködni és verbálisan felhozni a tényt, hogy nem vagyok a random csevegés tehetsége, ahogy ezt ma is megkaptam. Hamar rá kellett jönnünk, hogy a polipok nem állnak a cukiságlétra csúcsán, és csak a Régióban találtunk pár gyökér polipfigurát, de jobb ötlet híján azzal gazdagabban távoztunk, mivel már így is késésben volt a buliról. 

Az egész napos esőzés remélhetőleg nem terjed ki a holnapi napra, ugyanis délelőtt elméletileg lovagolni megyek terepre, azt meg nem kéne elnapolni, tekintve hogy ígyis csak heti egyszer tudok menni, és szükségem van arra a nyugodt környezetre és kellemes társaságra. Csak ne essen, és ígérem, kimozdulok!

Az ember azt hinnè, hogy hétköznap lévén az átlagember éjfélkor, vagy legalábbis hajnali kettőkor már ágyban van, ugyanis ez valahogy adja magát. De nem, ez nálunk közel sincs így, ugyanis a szomszédot pont az előbb hallottam a macskája után kiáltozni. "Touluse!"x100 már legszívesebben inkább nem mondom mit tennek vele. Mármint nem a macskával, hanem a papagáj gazdájával. Biztos van hatékonyabb módja is a macska hazainvitálásának. De mindegy is, ma szerencsere a közelben kóválygott a macsek így hamar végetért az óbégatás.

A mai napom legérdekesebb eleme egy mexikói penaplomnak írt emailem volt. Mindketten nagy rock rajongók vagyunk, így megkért h mutassak neki egy kis magyart. Őszintén szólva az angol és spanyol nyelvű dolgokat szeretem, így elég nehéz volt eldöntenem, hogy mit is mutassak neki.
Végül ezekre esett a választásom, bár lehet, pár régebbi se ártott volna (jólvan ezek között is van elég régebbi) egy kis ismertebb, Bikini vagy Edda nem fájt volna.
Lord - Egyedül
Depresszió - Kezdjük el
Road - Nem elég, Figyeld a kezét
Pokolgép - Sajtot oszt a róka
Kárpátia - A Száműzött, Egy szökött hadifogoly éneke
Historica Zenekar - Megsárgult kép
Paddy and the Rats - hiába énekelnek angolul, ha magyarok!
Tankcsapda - Mennyország Tourist (alapnak gondoltam, hisz ezt mindenki ismeri nálunk)
Karthago - ezt csak egy barátom ajánlása miatt raktam, én magam nem nagyon hallgattam

De mindenképpen folytatom a magyar rockzenei képzésemet, mert például a Lordról se hallottam, de nagyon jó számaik vannak, csak gyakran a magyar rockkal az a gondom, hogy túl lágy valahogy, meg a szövegek is kissé erőltetettek néha - bár ezt nyilván a sok-sok angol nyelvű rock mondatja csak velem. De próba szerencse, ártani nem ártanak.

Boldog tulajdonosa vagyok egy angol felső- és egy spanyol középfokú nyelvvizsgának, így most a gimi befejeztével lehet hogy belevágok a németbe, bár a közeli nyelviskola befuccsolt, így jelen pillanatban a Duolingóra hagyatkoztam... Hasznos és aranyos kis dolog, meg tényleg megmaradnak a dolgok pár napig, csak azért mégis online cucc, nem tudom mennyit fog ez jelenteni a jövőben a nyelvtanulásomat illetően.

Életemben eddig egyszer "tanultam" ezt a ... kellemetlenül sok d, u és w betűvel rendelkező nyelvet, még óvodában próbáltak átadni nekünk pár szót, nem mintha sok megmaradt volna, de aztán nem is jött be a dolog. Mondjuk a mai napig nem tartom egy túl szép nyelvnek, de tekintve, hogy az angol mellett azért ezt is elég sokan beszélik, megeshet, hogy nem ártana egy alap-középszinten tudni. De azért fáj. 

A mai nap gyümölcsei:
- Wir trinken das Wasser.
- Der Junge isst einen Apfel.
- Ich essen das Brot.
- Ich lese eine Buch.